A tőzeg a növénynevelés régóta ismert és használt természetes eredetű közege. A tőzeg a földtani jelenkorban vizes-lápos területeken képződő, nagy víztartalmú szerves anyag. A tőzeg mocsári környezetben alakul ki, ahol a növények elhalásuk után víz alá kerülnek, a szerves anyag ekkor oxigén jelenléte nélkül bomlik le. Ez tehát víz alatt, a levegő csaknem teljes kizárása mellett végbemenő biokémiai átalakulási folyamat. A lebomlás mértékétől függően a tőzeg színe eltérő.

Az alig bomlott, felszín közeli, világos színű tőzeg a fehér tőzeg, míg az alsóbb rétegekből származó, nagyobb mértékben lebomlott tőzeget feketének nevezzük. A fehér tőzeg rostos szerkezetű, növényi tápanyagot nem tartalmaz, ezzel szemben a fekete tőzeg földszerű, kevés tápanyagtartalma is van. Mint tudjuk a kerti növényeinknek a talaj iránti igényeit csak részben tudjuk kielégíteni, ugyanis udvaraink, kertünk talajtulajdonságait elsősorban a terület geológiai és földrajzi adottságai határozzák meg. Ezt természetesen csak részben tudjuk javítani, hiszen a teljes talajcsere nagy költségekkel jár.

A szobanövényeink ilyen szempontból már szerencsésebbek, mert cserepük mérete, sőt még a legnagyobb dézsás növény tartója sem akkora nagyságú, hogy ne tudnánk az adott faj elvárásainak megfelelő talajkeveréket előállítani számukra. A tőzeg pedig a klasszikus földkeverékek egyik legfontosabb alapanyaga. A tőzeget talajjavításra nyers állapotban is alkalmazzák, vagy ha nagyobb értékű, esetleg speciális virágföldet készítenek belőle, mindezt úgy, hogy a célnak megfelelő adalékokkal a pH értéket módosítják és a növények számára fontos tápelemekkel dúsítják.