A halogatás egy olyan gyakori probléma, ami nemcsak hatékonyságot szabotálhatja, de a lelki állapot romlásában is szerepet játszhat. Nagyon sokszor nem lustaságról van szó, hanem inkább arról, hogy bizonyos feladatok túl nehéznek, bonyolultnak vagy éppen kellemetlennek tűnnek, ezért inkább addig tologatjuk ameddig csak lehet. Annak érdekében, hogy leküzdjük a halogatást, első lépésként meg kell találni az okát. Ahogy a rulett a 20. században kialakult, úgy a halogatás is bármikor meg tud jelenni az ember életében. Talán a kudarctól félünk, a túlzott perfekcionizmustól, esetleg hiányzik a motiváció az elkezdéshez?
A legjobb stratégiát követve, amit még a rulett a 20. században is követtek, ha a nagyobb feladatokat több kisebb részre bontjuk fel. Így sokkal könnyebbnek és kezelhetőbbnek tűnik minden, nem mellesleg minden elvégzett feladat egy sikerélményt ad. Érdemes lehet megszabni az időkorlátot, hogy meddig van idő elvégezni mindent.
Az évek során kitaláltak egy olyan technikát, ami a Pomodoro-technika nevet kapta. Ez a módszer arról szól, hogy 25 perces intenzív koncentrálással kell végezni a munkát, majd közte kisebb szüneteket kell tartani. Másik jó tipp, hogy minimalizáljuk az olyan tényezőket, amik elvonhatják a figyelmünket, ilyen a rulett a 20. században is. A telefon értesítések kikapcsolása, csendes munka környezet megteremtése, de a közösségi média hanyagolása is már csökkenteni tudja a halogatás érzését.
Hasznos még a feladatok fontossági sorrendbe rendezése, a nehezebb teendőket a nap elejére tenni, majd utána jöhet a többi. Talán az egyik legfontosabb tényező a halogatás leküzdésében az önfegyelem és a kitartás. Ezeknek a tudatos gyakorlása már önmagában is hatalmas előrelépést jelent.
Comments are closed.